- Egy picike lélekvesztőt béreltünk Gusztival. Odafelé még semmi sem utalt a ránk váró viharra, de két órával a megbeszélt időpont előtt már tudtuk, hogy a hajó nem tud majd visszatérni értünk - kezdte Margó, aki még most is borzong, ha visszagondol a történtekre.

- Egyik pillanatban még sütött a nap, a másikban pedig szinte éjszakai sötétségbe borult a látóhatár. Tomboló szél támadt és leszakadt az ég. Mindenki menekült a partról, amerre látott. Egy fóliából és ágakból összetákolt viskóba húzódtunk, de a több méteres hullámok azt is elérték. Végül egy óra múlva kezdett csitulni az ítéletidő, és két óra késéssel visszatért a hajónk is, hogy visszavigyen minket. A vízen azonban továbbra is embertelen körülmények voltak, a hatalmas hullámok össze-vissza dobálták a kis hajót. Végig rettegtem, hiszen rossz úszó vagyok, és azt hittem, hogy a hatalmas hullámok felborítják a kis alkalmatosságot - mesélte kalandjukat az énekesnő, akit csak ezután ért az igazi sokk.

- Húsz kilométerre a parttól láttam, hogy a csónak vezetője egyre idegesebb, míg végül leállt a motor, mert elfogyott az üzemanyag. Azt hittem, eljött a vég! A "kapitány" izgatott telefonálgatásba kezdett, végül egy másik hajó hozott egy flakon benzint. Amikor kiértünk a partra, mindketten megcsókoltuk az anyaföldet, és megfogadtuk, hogy több hasonló túrát nem teszünk a jövőben - osztotta meg az Új Ásszal megrázó élményét Bódi Margó.

Új Ász / STOP