Az Antakya városában lévő, hátfalára dőlt szállodába, és a környező, itt-ott még lángoló épületekbe egyre nehezebben tudnak még a legtapasztaltabb szakemberek is behatolni. A HUNOR mentőcsapata az erőgépek, markolók és betontörők által feltárt területen dolgozik, olykor maguk által készített eszközökkel.
A két részre osztott csapat, az Alfa és a Bravo tagjai jól vannak, éjszakára sem állnak le a kutatással.

Eddig tizenhét túlélőt mentettek ki a romok alól, és huszonkilenc halottat hoztak felszínre, valamint több állatot is kimenekítettek.

Csak lassan tudnak haladni az erőgépek, huszonnégy óra alatt pár tíz métert tárnak fel – erről számolt be az egyik csapat tagja.

Az általuk megtisztított területen még mindig áthatolhatatlan mennyiségű a törmelék, ezt a magyarok a maguk gyártotta, vizes ballonokból kialakított vödrökkel szedik ki, így haladnak centiméterről centiméterre.

Többnyire nincs áram és víz sem, így a magyar csapat bázisán üzemelő aggregátor arra is szolgál, hogy a helyiek feltölthessék a telefonjaikat, akik még mindig reménykednek abban, hogy szeretteiket el tudják érni a romok alatt. A kicsengő telefonokat a TEK munkatársai bemérik, ezzel adva támpontot ahhoz, hogy merre induljanak a kutatók.

Beszámolók szerint a török alakulatok rendkívüli módon hagyatkoznak a magyarok szaktudására, többször kértek már tőlük szakmai segítséget, az is előfordult, hogy az általuk mért adatokat is felülvizsgáltatták a magyar csapat műszereivel.

A HUNOR aggregátora az orvosok munkáját is segíti, ezekkel melegítik az infúziót.
Az egyik legnagyobb probléma az üzemanyag pótlása, a helyiek a roncsautókból leszívott benzinnel segítik a csapatokat, de kávét, élelmet és takarókat is visznek a mentőcsapatoknak, így fejezve ki hálájukat a segítségért.

A HUNOR a TEK, az Országos Mentőszolgálat és a Magyar Honvédség orvosaival, valamint a kint dolgozó többi magyar és külföldi önkéntes csapattal vállvetve küzd a túlélőkért. A város lakói mindeközben türelmesen várakoznak a kutatási területen kívül.

A hátfalára borult szállodában lévő liftakna járható maradt, de annak feltárása nagyon veszélyes, ugyanis az utórengések miatt folyamatosan mozgásban vannak a romok.

A keresőkutyák jelzései az iránymutatóak, ám a szűk rések feltárása, és a nehéz elemek eltávolítása hosszabb időt vesz igénybe.

A HUNOR hivatásos tűzoltói minden eszközt felhasználnak, ami a rendelkezésükre áll, a ballonokból készült vödrök mellett gyártottak már hosszabbítót és elosztót is a romok között fellelhető anyagokból.

Saját épségükre fokozottan ügyelnek, a két csapat alegységvezetője arról számolt be, hogy töretlen a munkabírásuk, de figyelnek arra, hogy kellő pihenőidő is jusson mindenkinek.

Fotók: Farkas Roland/ HUNOR