Az ünnepi hal pikkelyei a pénzt, az állat fürge mozgása pedig a család gyors előrehaladását és sikerét szimbolizálja. Idén jelentősen nőtt a halfogyasztás hazánkban, végre a magyar fogyasztó is felismerte a halban gazdag táplálkozás előnyeit - mondta Lévai Ferenc, halászati szakember. A Rádió Orient vendége a hazai és az európai uniós halászati törvény hatásairól, a kedvenc halfajtákról és a hazai halállomány legnagyobb ellenségéről: a kormoránról is beszélt.

A szakértő szerint az okos társadalmak már rájöttek a hal fogyasztásának nyilvánvaló előnyeire. “Manapság nagyon sokat dolgozunk az agyunkkal, és ehhez az energia-fogyasztáshoz nem jók a nehéz, testes, a szervezetet megterhelő húsok.” Lévai Ferenc úgy véli, hogy a halfogyasztás fontosságának terjesztésében nagy szerepe van a gyerekkori rászoktatásnak, ezért mindenképpen üdvözli a halételek közétkeztetésbe való bekerülését. “Egy amerikai kísérlet során általános, vegetáriánus és hal túlsúlyú ételeket evő csoportokat hoztak létre, majd egy hét után a halas csoport 30 százalékkal jobb teszteket írt, mint a többiek.' A korai korban való megkedveltetés ráadásul azt is magában hozhatja, hogy a gyerek megszereti a természetet, a vízpartokat és talán még magát a horgászatot is. “Amelyik gyereket beoltottuk a horgászattal, a sporttal és megszokta a halat, azt a gyereket nem fogják elvinni a városi borzalmak, amit ma a tinédzserek kikapcsolódásának hívunk” – mondja a halász.

“A bennünket körülvevő természet és környezet határozza meg a létünket is. Ezért is lenne fontosabb több magyar élelmiszert fogyasztanunk, mert a járulékos hatások tonnaszám váltanák ki a gyógyszereket és a táplálékkiegészítőket” – mutat rá a szakértő. Az elmúlt évtizedekben vizeink minősége jelentős mértékben javult, amely természetesen kedvez a halak természetes szaporulatának, és a halakkal táplálkozó fő ellenségüknek, a kormoránoknak is. 'Ez a fekete sereg rosszabb, mint egy rablócsapat. A kormorán tengeri életmódra szakosodott, valódi halászó állat, levegő nélküli csontokkal, ezért mint a nyíl, úgy megy a víz alatt. Az itt élő állomány 30 ezerre tehető, egy madár naponta egy kiló halat eszik meg, így 2400 tonna az éves elpusztított halmennyiség. Viszonyításképpen: a teljes halászfogás alig érte el a 3000 tonnát tavaly” – hívja fel a figyelmet Lévai Ferenc a legnagyobb problémára. “A hal számára a vizek állapota pozitív értelemben változott, de ezt a hiátust nem tudja kiélni most a hal, mert a kormorán kettévágta a magyarországi halállományokat.”

A másik probléma Magyarországon, amelyet az új törvény sem szabályoz megfelelően, hogy folyamatosan gazdátlanodnak el az egyes halastavak. Lévai Ferenc szerint két csoport létezik: “Az egyik a horgász, aki az étvágya miatt szeretné megfogni, és van a halász, aki abból él, hogy megfogja. Az egyiknek célja, hogy örömet szerezzen és esetleg megegye, a másiknak meg, hogy learassa a termést és eljuttassa a fogyasztó asztalára. És a legfontosabb: a halász annak a szakasznak, ahol halászik, a gazdája.” – emeli ki a szakértő. A hivatásos halászok, amelyből egyébként alig 120 van az országban, feladata az élővizek gondozása, védelme. Ehhez azonban semmilyen támogatást, vagy eszközt nem biztosít számukra sem az állam, sem az Unió. “A mi gondunk az, hogy az EU halászati politikája a tengerről szól, ami érthető. A nagy fogások döntik el a szabályozást, miközben a világ halfogyasztása emelkedik. Viszont a fenntartható fejlődés szempontjából mi vagyunk az izgalmasak, hiszen itt természetes körülmények között anélkül nevelhető hal, hogy tönkretennénk a környezetünket” – mondja a halászati szakember.

Lévai Ferenc összességében bizakodó a halászat jövőjét illetően. Bár a törvény se a kormoránokra nem nyújt valódi megoldást, se az egyre modernizálódó hallopásokkal. Az említett gazdátlanodással sem tud mit kezdeni, mégis lehet ok a reménykedésre: “A halászat az egyetlen ágazat, amely válság nélkül megúszta az elmúlt évtizedeket. Így a halászat, bár kicsi, de szép bokréta a magyar mezőgazdaság kalapján, amelyre nem csak mi, halászok vagyunk büszkék.'