Mi férfiak imádjuk, de nem irigyeljük a nőket. Az életben minden jót nekik köszönhetünk, de nem tudom, hány nő köszönhet valami jót nekünk. Érezzük magunkon, másképp viselkedünk, másképp mozog az agyunk, ha egy nő is jelen van társaságunkban.

A szeretet és a hála virágait hintjük ma a nők elé. A nőnapon jó lenne megsimogatni minden hölgy kezét. Jó volna, ha soha nem lennének szomorú lányok, asszonyok, s minden női szem úgy ragyoghatna, mint a kék ég.

Mi férfiak, tehát értük vagyunk jók, ha jók vagyunk, és miattuk vagyunk rosszak, ha rosszak vagyunk… Fontos emlékeink ők. Ha valami jóra vágyunk igazán, az rendszerint tőlük függ…A nők könnye és mosolya, tiltó vagy bátorító szavuk, szerelmük és haragjuk biztos kalauz életünk útvesztőjében; hiszen ők teszik szebbé, harmonikusabbá életünket, elviselhetőbbé kudarcainkat.

Március 8-a: a nőnap. Csakhogy valójában minden nap az övék. A csinos meg a kevésbé csinos nőké, az édesanyáké, a lányainké, a nagyanyáinké. Akiknek nem a szoknyája után, hanem a láthatatlan glóriája után fordulunk meg gondolatban, s mindörökké. Ezen a napon virágesőt jelzett a meteorológia; de jut-e a háromszázhatvannégyre is elég? Hogy a nők mindenütt nevetni tudjanak! Szép jelkép a nőnapi virág, mint ahogy a nőnap is a tavasz egyik legszebb, legbensőségesebb ünnepe. Csak azt ne higgyük mi, férfiak, hogy ennek az egyetlen napnak a huszonnégy órája, a nőnapi virágcsokor és köszöntő garantálhatja egész évi tiszta lelkiismeretünket… Ezen a szép tavaszi napon félretéve zaklatott világunk gondjait és örömeit, szívünk minden melegével köszöntjük asszonyainkat, lányainkat. Azon tűnődöm, hogy az Info Városok képzeletbeli virágcsokrán kívül mit ajándékozzunk még hölgyeinknek? Azt hiszem, talán a legfontosabbat: egész évi biztonságot! Küzdésüknek, törődésüknek azt a jól eső ellenértékét, amit csak mi, férfiak adhatunk meg nekik. A mindennél többet érő tudatot, hogy áll mellettük valaki, akire minden ünnepen és minden hétköznapon számíthatnak!

Tudjuk azt, hogy ilyenkor oly’ gyakoriak a nagy szavak, a nagy ígéretek. S aztán az ünnep után – néhány szál virággal leróva minden „bűnünk és adósságunk” – úgy lépünk tovább, hogy gyakran feledjük egy nappal korábbi „csak szavakká” váló ígéreteinket. Ezért vigyáznunk kell ünnepi szavainkra, hogy a lehulló virágszirmoknál tovább tartsanak!

A nők ünnepén tisztelettel és szeretettel köszöntjük hű küzdőtársainkat. Nem olcsó fogásként, hanem őszintén! Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy március 8-a, az esztendő egyetlen napja kevés ahhoz, hogy további 364 napra elegendő megértést sugározzon, hogy esztendei mosolyt varázsoljon a gond helyére. Ezen a napon mégis arra kell gondolnunk, és a szürke hétköznapokon úgy élnünk, dolgoznunk, hogy minél több legyen az olyan nők napja, amelyet hivatalosan nem jegyeznek az események naptárában…